Először is, had ragadjam meg az alkalmat, hogy köszöntsek mindenkit, aki ide téved.

Sokadik blogom közül ez a legújabb. Hogy miért kezdtem ismét egy újat? A válasz egyszerű..kipróbálom magam, hiszen az élet próbálkozások és megpróbáltatások sora. Minden ami kicsit is foglalkoztat, aminek egy kis szikrája is fellángolást kelt egy bizonyos dolog iránt, azzal érdemes foglalkozni.

Sok mindennel voltam már így, és sok mindent abba is hagytam. Némelyiket bántam, némelynél kifejezetten örültem, hogy nem folytam bele jobban.

Az utóbbi időben rengeteget gondolkodom a szerintem mások által is sokakat foglalkoztató gondolattal, -"Vajon mihez kezdjek az életben?; Mi legyek, ha nagy leszek?; Miként látom magamat 5-10-15 év múlva?"- és hát lássuk be, nem mindig könnyű választ adni rá. Főleg, ha elképzelésed sincs mi az ami téged boldoggá tenne, mi az amit szívesen csinálnál az elkövetkezendő napjaidon.

Így született az az elképzelés, mi lenne ha megpróbálkoznék az írással. Régóta foglalkoztat ez a gondolat, tetszenek a mások által írt blogok, cikkek. Mikor a főiskola és az egyetemválasztásra került a sor, döntésképtelennek bizonyultam a szakok, és az érdeklődési kör iránt. Így sajnos el is maradt a jelentkezés és azzal együtt a felsőoktatási képzésem is. Jelenleg még mindig ott tartok, ahol 3 évvel ezelőtt. Sehol.

Se továbbtanulás, se elképzelés, se önmegvalósítás, se önbecsülés. 

És ez elgondolkodtatott..tényleg így akarom élni a mindennapjaimat?! Mindenen kell egy kicsit dolgozni, és szépen lassan kialakul. Sokat segítenek az olyan cikkek, blogok, amelyek az embernek segítséget nyújtanak a mindennapokban, megmutatják, hogy nem én vagyok az egyetlen olyan ember, aki így érez, hogy rajtam kívül másokat is "kínoz" ez az érzés.

A minap láttam egy filmet - A Kezdő - ami arról szólt, hogy bármikor el lehet kezdeni. Akár 20 éves vagy akár 70 a lehetőségek adottak, csak élni kell vele. Magával ragadott az az érzés, milyen lehet egy ilyen helyen, ilyen közegben dolgozni. Igazából egy gyárépületről van szó, de hangulatosan kialakított egyterű iroda, ahol mindenkinek megvan a saját kis dolga, de mégis olyan egész. Azt gondoltam, én is egy ilyen helyen szeretnék dolgozni, egy ilyen helyen szeretném magam elképzelni 5-10 év múlva. De ahhoz, hogy ez így is legyen nem elég várnom a sült galambot. Tennem kell érte. 

Nem lehetek az a lány, aki nem kezd magával semmit mert fél, fél az új dolgoktól, kitörni a napi monotonitásból, megszokásokból, erőtlen mindennapokból. 

Meg kell próbálni, és hiszem, ha már próbálom, akkor el is érem.